Az önkéntesség első élményei (HUN/ENG)

  

   Valami lehangoló, új titkokat sejtető tavaszra kélt a természet március gyanánt, ámbár hó hullott még a magaslatokon, minek folytán ünnepiesebb hangulatra vált a színehagyott évszak, s ilyen módon némi téli illat is bebírta lopni magát a kocsiba, melynek hűsítő érzését e pillanatomban is érezem. Az alacsonyabb vidéket töménytelen eső áztatta, duzzadt vizek robaja észrevétlenül elhalkult, aminek egyidejében az eső is alább hagyott. Jószerivel mindenhol ködlepel ült a hegyeken, mikoron elindultam volt otthonról, ennek ellenére hajnaltájt, midőn felültem a repülőre, éppen pirkadt, a nyomott felhők apránként foszlányokká lettek, a napkeletet már az ablakon keresztül tekintettem meg, mely az eső utáni párában, verőfény-pompában játszott a bércek s az erdőségek homályos képében. Kisvártatva felhők fölé kapott a gép, s elpilledvén néhány pillanatra, már az olasz táj köszöntött alulról reám.

   Egy éves lehetőség adatott nékem, milyen módon részem lehessen, illetve mindez által, esélyem nyíljon megismerni egy teljesen más nyelvet, országot, szellemi értékrendszert, valamint némiképp oly területeken foglalatoskodni, amiben kevésbé van tapasztalatom, összefoglalván: egy év kaland, szellemi-lelki fejlődés, egy csodálatos országban.

   Ez egy Európai Uniós elgondolás, mely az Erasmus+ program által valósul meg és EVS-ként rövidítik, (European Voluntary Service) minek célja, hogy az önkéntesek ezen idő alatt olyasfajta tájékozottságra, tapasztalatokra tegyenek szert, amely sokrétű jártasságot ezt követően, hazatérésük után kamatoztatni képesek saját maguk és környezetük jobbá tételére,  továbbá egy nemzetközi ismeretségi háló létrejötte, kialakítása. Én egy magyar egyesület, a FIVE (Fiatalok a Vidékért Egyesület) jóvoltából lehetek itt, ugyanis minden önkéntesnek ajánltatik egy küldő szervezet is. A múlt esztendőben pusztán ábránd volt az összes e köré fonott gondolat, s ím megannyi képzelgésem mostan valósággá leve.   

   Savonaban, a Ligur-tg. partján lakom, nékem idegen valamiért, tán soha nem is éreztem igazán az életet a városban, mintha a létezés lényege meghalt volna, nem, az élet nem a városban zajlik….ám mily szerencse, nem itt kell dolgoznom, s ezen tény kiváltképpen felemel minden egyes nap. Innen számítva, megközelítőleg negyvenöt perces utazás a munkahelyem végcélja, s annak településnek neve pediglen, Finale Ligure. Miképpen hátunk mögé kerül a város, számtalanba menő kanyar következik, alagút és sziklás tengerpart, kis városok, ódon épületek, közöttük szűk utcácskák futnak, ahol leülvén egy padra, múltidéző regék kerülnek fülünkbe, midőn átadjuk magunkat a csendes, hűvös, olaszos városka hangulatának. Meseszép táj üdíti a lelket, a kék színű tenger ezer árnyalatát fedi fel, csekély távolodás a parttól, míglen neszét vesztvén a hullámok simogató hangjának megérkezek oda, ahol mindennapi teendőimet végzem, ezzel együtt az önkéntes munka nagy részét is egyben. 

 

Váncsa Zalán


The first experiences of volunteering   

  

The nature was down in March for some depressing, new secrets, but snow fell on the highlands, resulting in a more festive mood for the season, and in this way, some winter fragrance has stolen itself into the car, which I feel in this moment. The lower region was soaked by unspoiled rain, the swell of swollen waters fading unnoticed, at the same time the rain left below. Goodbye everywhere he was sitting on the hills, when I left home, nevertheless he dawned when I sat on the plane, he was just buying, the pressed clouds turned into little shreds, the sunrise was seen through the window, playing in the rain after the rain. in the vague image of the forests and the forests. In the foreseeable future, the machine got over the clouds, and for a few moments, the Italian landscape was greeted by me from below.

One year’s opportunity has been given to me, how I can be part of it, or by all this, I have a chance to get to know a completely different language, country, spiritual value system, and to somehow engage in areas where I have less experience, summing up one year adventure, spiritual-spiritual development, in a wonderful country.

This is a European Union concept implemented by the Erasmus + program and shortened as EVS (European Voluntary Service) to help volunteers gain the knowledge and experience that will enable them to make use of diverse skills after their return home to improve themselves and their environment, and to create and build an international network of acquaintances. I am a Hungarian association, FIVE (Young People for the Countryside Association), because every volunteer is recommended by a sending organization. In the past year, all of these thoughts around me were a dream, and now I am turning many of my imagination into reality.

In Savona, the Liguria, I live on the shore, alien to me for some reason, I never really felt the life in the city, as if the essence of existence had died, no, life was not in the city… Luckily, I don’t have to work here, and this fact especially lifts up each day. From this point on, forty-five minute trips are the final destination of my workplace, and its name is Finale Ligure. Just as the city is behind us, there are countless bends, tunnels and rocky beaches, small towns, ancient buildings, with narrow streets, where sitting down on a bench, past-looking regiments come into our ears when we give ourselves to the atmosphere of a quiet, cool, Italian city. Fairytale Landscape Relaxes the Spirit, Reveals a Thousand Shades of the Blue Sea, a Little Departure from the Shore, When I Lose the Nose, I get to the caressing sound of the waves where I do my daily tasks, and most of the volunteering work at the same time.

Váncsa Zalán

Lascia un commento

Il tuo indirizzo email non sarà pubblicato. I campi obbligatori sono contrassegnati *

Questo sito usa Akismet per ridurre lo spam. Scopri come i tuoi dati vengono elaborati.